Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Miért kérõdznek a tehénügyön? Budapesten a CowParade. Hárs Géza, HVG, 2006. július 17. Budapest sem képzelheti magáról, hogy nem érik el a városi kultúra nemzetközi trendjei, fõként, ha azokban a reklámipar is pénzt lát. Nos, épp ennek vagyunk tanúi ezekben a napokban: a magyar fõvárosban is képzõ- és tervezõmûvészek által átalakított mûanyag tehenek tûntek fel. És feltûnt a vandalizmus, a politikai félremagyarázás meg az esztétikai vita is. Ahogy bárhol máshol a világon. Vagy van ebben valami speciálisan magyar? "Csodálkozik Mehemed: 'Ilyenek a tehenek'?" (Móricz Zsigmond: A török és a tehenek) Három éve már megpróbálkozott egy csapat a CowParade ötletének budapesti megvalósításával, de akkor a licensz megvásárlásig sem jutottak, hiszen úgy tûnt, nem tudnak megfelelõ befektetõket, reklámozókat megmozgatni, még úgy sem, hogy a területhasználati engedélyük megvolt a várostól. Idén azonban egy cég belevágott, és össze is hozta az elsõ CowParade-et: a licensz magyarországi tulajdonosa a MUÚ Art Kft., a projekt lebonyolítását a FOCUS brand activation nevû cég végzi. A mûvészeti, illetve reklámprojekt az elsõ napokban közönyt, azt követõen pedig indulatokat váltott ki. Mindez speciálisan hazai ízekkel is gazdagodott, amint politikai áthallásai lettek, méghozza - ugyan ki hitte volna? - jobbos-balos vonatkozásban. A politikai szintekre vitt indulatokat a Blue Melting Ice Cream (Olvadó kék fagylalt) címû tehénszobor váltotta ki, amely a Szt. István Bazilika elõtti téren állt, a jégkrémtehén nyelén a Ne nyalj!-felirattal,  és amely ügyében provokációt sejtett a Bazilika. A sajtónak aranybánya az ilyesmi. A Demokrata címû hetilap publicisztikája (Mûtehenek lócitrommal; július 13.) egyenesen a választásokig jut el eszmefuttatásában, vagyis, hogy akiknek a tehenek tetszenek, rosszízlésû baloldaliak, s mint ilyenek a "durva és agresszív" Gyurcsányra szavaztak, szemben az "úriember" Orbánnal. A   Népszabadság vallástörténész publicistája szerint egyszerû prüdériáról van szó (Nemzetközi análkomparatisztika; július 8.), hiszen például Rómában, a Vatikán szomszédságában mennyi pajzán (és közben a vallást hirdetõ) ajándéktárgy kapható. A Magyar Nemzet Zoltai Gusztávot a Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezetõjét is megszólaltatta (július 8.), kiderült, õk se kérnének a tehenekbõl, mert a vallási elõírások tiltják az ember és állatábrázolást a zsinagógákban, illetve azok környékén. A lap amúgy az "újabb keresztényellenes jelenségek" közé sorolta a Cowparade nyeles tehenét, egy sorba állítva az egyházi finanszírozásról zajló régi vitával (július 3.). A Magyar Nemzet cikkére hivatkozik a DeMiNem csoport is, amely építészekbõl áll, s általuk "térkritikainak" nevezett attitûdbõl elmozdította a szobrot a Bazilika elõl. A hátsójával felfelé álló mû a Bazilika kanonokának nemtetszését is kiváltotta. Õ engedélyeket kért számon, a DeMiNem pedig provokációt emleget. Mármint, hogy a mûvészek és a marketingesek provokálnák itt az egyházat, a vallásos érzületû embereket. Ezért õk a tehenet az SZDSZ-féle Liberálisok Háza elé szállították, de mint a Magyar Televízióban kifejtették, csakis azért, mert ahol állt, ott "feszültség" keletkezett a tér és a mû között, a Bajcsy-Zsilinszky úton meg egy közpark van, a cél nem a "liberálisozás" volt. A mûvet még az elszállítósdi elõtt megrongálták, de a DeMiNem tagadja, hogy tagjai lettek volna a vandálok. Elhatárolódtak a vandalizmustól, amely amúgy több más tehenet sem kímélt a városban, az egyiken még egy felirat is megjelent: Erre van pénz? Ne nyaljuk be? Gesztusra gesztus, akcióra akció; mondhatnánk. Csakhogy beszállt a meccsbe az V. kerület is. Steiner Pál polgármester visszavonta a közterület-használati engedélyt, s fegyelmi eljárást is indított a kerületi közterület-hasznosítási társulás igazgatójával szemben, mivel nem egyeztetett a Bazilika kanonokjával. Az önkormányzat szerint "sérült a jogbiztonság, amikor a szervezõk nem engedélyezett helyen foglaltak közterületet, és akkor is, amikor a tiltakozók az alkotással szembeni ellenérzéseiket önbíráskodással és rongálással fejezték ki". Salamoni logika, mindenki dádát kap. A kerülettõl azt a tájékoztatást kaptuk, a szervezõknek valóban volt  engedélyük, de nem pont oda, ahova a nyeles tehenet letették. Százötven méterrel odábbra. Ez már távolabb esik a Bazilikától, amellyel - mint a sajtóilletékes mondta - egyeztetési "kötelezettsége" van a kerületnek. Mint kifejtette, ez csak szóbeli megállapodás, vagyis kialakult szokás, hogy a téren rendezendõ események ügyében egyeztet a Bazilika és a Belváros. Csikós Gergely, a kiállítás projektvezetõje szerint a mû alkotóit - Hajdu Andrást, Magashegyi Balázst és Imre Krisztiánt - a városi kánikula ihlette meg, erre utal a fagylaltnyél, és a szobrot valószerûtlen kék színnel tették még elvontabbá. A Ne nyalj!-feliratról Csikós nem szólt, de ez, ha az egyeztetési kötelezettséget tekintjük, politikailag kétségtelenül érzékeny jelentést kap. Az egyházi és jobboldali berzenkedésen kívül úgy látszik öncenzúra is mûködött az ügyben, Csikós Gergely közleményében arról tájékoztatott, a szervezõk már múlt hét pénteken úgy döntöttek, elhozzák a tehénszobrot a térrõl, és más helyszínt találnak neki. A világ legsikeresebb public art eseményének mondott – vagy inkább önmagát annak nevezõ - CowParade 1998-ban startolt Zürichben – körülbelül 800 tehénnel, Pascal Knapp svájci képzõmûvész ötlete alapján, s a tehéntípusok is onnantól léteznek. Fekvõ, álló, legelõ. A tehenek száma amúgy városonként nagyon eltérõ volt eddig, a budapesti ötvenhárom szerényebbnek mondható, Prágában például kétszáz volt belõlük városszerte az ottani 2004-es eseményen. Európában e pillanatban London nevezhetõ a kortárs mûvészet fõvárosának, s az üzleti szféra és a mûvészeti színtér összekapcsolása is igen sikeres errefelé. Ennek ellenére a CowParade 2001-es elsõ startját el kellett halasztani egy évvel, a szervezõk és támogatók visszariadtak a száj- ás körömfájás járványa okozta szarvasmarha-válságtól. Valóban, nem is lett volna ízléses az állatok tömeges kivégzése idején szobormarhákkal elõállni. Vagy éppen ellenkezõleg? Új – komoly – jelentéssel gazdagította volna mindez a mûveket? Mindenesetre nem mindenhol bírta el a CowParade a brutális jelentésû alkotásokat. David Lynch filmrendezõ 2000-ben, a New York-i rendezvényre pályázott egy alkotással, amelyet elutasított a zsûri. Lynch levágta a tehén fejét, a véres test hátába pedig villát és kést állított. A populáris light-mûvészeti esemény azonban nem kért a mûbõl, amit Lynch csalódottan vett tudomásul. „Azt ember azt hinné, hogy ha a kiírás úgy szól, hogy jöhet bármilyen mû, amely szexuálisan nem botrányos, akkor a rendezõk tartják is a szavukat” – mondta a New York Timesnak. Egy másik amerikai alkotó, Rachel Dobkin tehene átcsúszott a zsûrin, aztán mégis egy pincében végezte. Dobkin igazi New York-i tehenet tervezett, a felsõ része sárga volt, akár a taxik a sosem alvó városban. Alja azonban sötétkék, mint valami rendõr egyenruha, s még csótányok is mászkáltak rajta, ami egyébként az amerikai nagyvárosban nem ritka jelenség. Ám az egyik rovar hátára Rudy Giuliani neve volt festve, a város akkori polgármesteréé. Az erõsen kritikus tehén pár hétig ugyan szerepelt a szabadtéri tárlaton, de aztán eltûnt. Az indoklás: „nem megfelelõ politikai nyelvhasználat”. Public art: mi is az? Hogy vajon a CowParade mûvészeti vagy inkább reklám- és tömegesemény-e, arról megoszlanak a vélemények. Az európai fõszervezõ Charles Langhorn 2002-ben, Londonban sietett leszögezni: „Inkább a tömegeknek szóló mûvészet ez, semmint magas mûvészet”. Peter Hanig, a prágai szervezõ így kommentált a BBC-nek 2004-ben: „Az emberek egyszer csak elkezdik a mûvészetet jó mókának látni”. Nem tudni, mennyire látták jó mókának a prágaiak a tehénügyet, mindenesetre 25 mûvet csúnyán megrongáltak rögtön ez elsõ tíz napban. Mégis, bizonyosan igaz, a CowParade inkább a mûvészet, mûélvezet – fogalmazzunk így - tömegesítése szempontjából érdekes, nem feltétlenül a mûvek újszerûsége miatt. Miközben politikai kutyakomédiává silányul a városi-köztéri esemény, valódi esztétikai kérdésekrõl alig esik szó. Pedig a külföldi tehénbalhék egy része kizárólag esztétikai gyökerû. A Mûértõ címû mûvészeti folyóirat július-augusztusi száma is idéz egy svédországi esetet: két éve a Stockholmi Militáns Graffitimûvészek csoportja elrabolt egy tehénszobrot a svéd fõvárosból. Majd "szabályos", értsd a terrorista szervezetektõl ismert videokommünikét juttattak a városházára, követelve, hogy a polgármester jelentse ki, a mûtehén nem mûvészet, mert reklám nem lehet mûvészet. Ha nem teszi meg, lefejezik az állatot. Ez is lett a tehénrablás vége; a szobor kivégzése. Itt az esztétikai ellenállás a radikális politikai ellenállás gesztusait ölti magára. A CowParade-ben pedig a corporate-reklámkultúra ölti magára a mûvészet álruháját - legalábbis ezt állítja a Cowparade egyik hazai bírálója, Erhardt Miklós képzõmûvész. Szerinte a jobb sorsa érdemes public art fogalmát sajátítja ki ez az álesemény. A public art ebben az értelmezésben olyan mûvészeti aktivitások összessége, amelyek megpróbálnak kapcsolatba lépni mindazzal, ami a galériák falán kívül van. A steert arttól a mûvészeti PR-tevékenységig sok minden tartozhat a public art fogalmába, a lényeg a társadalmi kontextus és a konfliktusokkal való szembenézés. Erhardt Miklós véleményét a Mûértõ címû mûvészeti folyóiratban fejtette ki, de a hvg.hu kérdésére lábjegyzetet is fûz hozzá: "A CowParade eredendõen egy turisztikai esemény, a magyar pusztában azonban a kulturális, mûvészeti aspektusai kerültek elõtérbe. A magyar kortárs mûvészetet övezõ hazai érdektelenségben és a konzervatív budapesti városképben mindez egészen más összefüggések közé kerül - nincs, ami ellensúlyozná. A városvezetés a  sikert látva ezen túl tudni fogja, hogy mi a kortárs köztéri mûvészet: valami vicces, színes, ugyanakkor politikailag ártalmatlan, de mégis jól hasznosítható dolog, ami nem kerül közpénzbe. Közben a nagyhagyományú Fiatal Képzõmûvészek Stúdiója (FKSE) jövõre gyakorlatilag bezárhatja a kaput, az eddig is minimális éves támogatását az egyötödére csökkentették, illetve ott van az ARC csoport Pont:Itt:Most címû intelligens köztéri szoborpályázata, amely idén meghiúsult. Nem megyünk messzire, ha azt állítjuk, hogy nem függetlenül a CowParade sikerétõl." Az elsõ – kudarcos – budapesti kísérlet idején olyan hangok is jöttek a mûvészeti színtér felõl, hogy Budapestnek azért tesz rosszat a CowParade, mert csak fokozza az esztétikai zûrzavart, a túlzottan csiricsáré vurstlit, amely helyenként ezt a várost jellemzi. Nem tudjuk. Gyanítható, a szembenállás az elnézõbb megítélés és a radikális között fennmarad a projekt végéig. Összehasonlításképpen azonban hadd idézzünk fel egy 2003-as budapesti eseményt, a Moszkva tér - Gravitáció címû projektet.  A köztéri mûvészetet nálunk talán elõször helyezte összefüggésbe a hétköznapokkal olyan módon, hogy az az amúgy a CowParade által is célba vett járókelõk számára is világos, érthetõ, átélhetõ legyen. A téren elhelyezett, ott látható és használható mûvek a hétköznapi életre reflektáltak (a hétköznapiság épp ezen a különös atmoszférájú téren remekül megragadható). A köztérhasználatba erõteljesen beleszóló mûvek egyszerre voltak progresszívak, politikusak, de még szórakoztatók is. Igaz, nem dõltek rájuk a szponzorok. Hárs Géza Miért kérõdznek a tehénügyön?Budapesten a CowParade., HVG, 2006. július 17.